Felakasztom anyósomat egy szögre,
Mert elegem van - elegem van belőle.
De kihozott a sodromból,
Mert berúgott a sok bortól.
Anyósomnak a háta de körbe,
Olyan, mint egy csárdás kis bögre.
Állandóan csak velem veszekszik,
Addig amíg bele nem betegszik.
Egész nap a nagy szája be nem áll,
A kezébe sosincs fakanál.
Van helyette cigaretta,
Krákogva kipufogja.
A vénasszonynak bibircsókos az orra,
Olyan, mint egy mesebeli boszorka.
Állandóan köpködi a szotyolát,
Pedig elvesztette ő már az összes fogát.
A sok hibája ellenére szeretem,
A nagy szögről én már inkább leveszem.
Ó, szeresse hát mindenki az anyósát,
Ha nem el küldöm az enyémet a postán.
