Bús magánytól szenved lelkem,
boldogságom merre keressem,
Nem találok rá csak egy hangot hallok,
ami szól hozzám, én istenem.
Ébren vagyok, nem csak egy álom,
s a szívem most is érted lángol,
És elégeti a legnagyobb bánatom.
Bánat és magány a kettő együtt jár,
Csak rád várnak a sok átsírt éjszakák.
A jeges szív még vár, minden nap hajnalán,
S a szívem lángja, elolvasztja talán.
Refr.
Bús magánytól szenved lelkem,
boldogságom, merre keressem.
Nem találok rá csak egy hangot hallok,
ami szól hozzám, én istenem.
Ébren vagyok, nem csak egy álom,
s a szívem most is érted lángol,
És elégeti a legnagyobb bánatom.
Bánat és magány, ez mindig együtt jár,
Egy jeges szív, ami megtöri talán.
Átsírt ájszakák, már nincsenek, ne várd.
Ne várj többé, soha-soha vissza már.
Refr.
Solo
Refr.
Bús magánytól szenved lelkem,
boldogságom, merre keressem.
Nem találok rá csak egy hangot hallok,
ami szól hozzám, én istenem.
Ébren vagyok, nem csak egy álom,
és a szívem most is te érted lángol,
És elégeti a legnagyobb bánatom.
Jeges szív az enyém, nem kell már senkié.
Talán nem törik meg szívemen a jég.
Átsírt ájszakák, már nincsenek ne várd.
Ne várj többé, soha-soha vissza már.(Vissza már)
