Drága jó anyám, szeretlek én téged, sosem feledlek, sírok mindig érted. Könnyes szemekkel rámnézel és vígasztalsz, te tudod jól, hogy a szívem megszakad.
Te vagy az ki tudtad jól hogy mi fáj nekem,
Te vagy az ki megérezte mitől sír a szívem.
Minden egyes pillanatban óvtad a szívem,
Mindig tudtad hogy éjszakánként mitől szenvedek.
Amikor elhagytál, fájt nagyon a lelkem, azt hittem az ég is összedőlt fellettem. Amikor elhagytál, nem tudtam csak sírni, tudja a Jó Isten, már nincs mit remélni.
Te vagy az...
Te vagy az...
Te vagy az...
Te vagy az...
Drága jó Anyám!
